3 ¹Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját. ^{(Jer 20,14.18) 2}És szóla Jób, és monda: ^{(Zsolt 69,9) 3}Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott. ⁴Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon. ^{(Jób 2,9) 5}Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé. ⁶Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz. ⁷Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon. ^{(Zsolt 102,6; Siral 4,8) 8}Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt. ⁹Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját! ^{(Jób 16,9;Jób,3 20.) 10}Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot. ¹¹Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem? ^{(Jób 10,18; Jer 20,18) 12}Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?! ¹³Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék - ^{(Zsolt 17,15; Dán 12,2; Csel 24,15) 14}Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek. ¹⁵Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat. ¹⁶Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek? ¹⁷Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt. ¹⁸A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát. ¹⁹Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad. ²⁰Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek? ^{(Jób 6,9) 21}A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset. ^{(Zsolt 37,35.36) 22}A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót. ²³A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül. ²⁴Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok. ^{(Jób 16,16) 25}Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam. ^{(Jób 1,5;31,23) 26}Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám. ^{(Jób,3 15.) 10}Ő pedig monda néki: Úgy szólsz, mint szól egy a bolondok közül. Ha már a jót elvettük Istentől, a rosszat nem vennők-é el? Mindezekben sem vétkezék Jób az ő ajkaival. ^{(Ésa 45,7; Ámós 3,6)}

KNB SZIT STL BD RUF KG